Alighogy kezdetét vette Komáromban a Czibor-emlékév, amelynek keretében egy hónapon át csodálhatók meg a „Bolond” városában a legendás balszélső és cimboráinak ereklyéi, mindeközben ismét újabb különleges helyszínen, ezúttal a Testnevelési Egyetemen nyílt meg a Puskás Intézet Aranycsapat-tárlata – eddig sehol sem látott relikviákat bemutatva.
Grosics Gyulának a Testnevelési Főiskolán szerzett sportvezetői oklevele, Lantos Mihálynak az 1954-es világbajnokságra szóló sportolói akkreditációja, Tóth II Józsefnek a Csepel SC-vel szerzett 1959-es bajnoki aranyérme – hogy csupán néhányat említsünk a legújabb Aranycsapat-kiállítás darabjai közül. Ezúttal a Testnevelési Egyetem közösségi terében nyílt meg a Puskás Intézet „Arany pillanatok” című vándortárlata, amelynek középpontjában az 1954-es svájci vébé áll.
„Azáltal, hogy éppen a nyitóhéten adhatunk otthont az Aranycsapatot bemutató kiállításnak, máris megadjuk az új tanév alaphangulatát – fogalmazott Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora a tárlat megnyitóján. – A XXI. század Testnevelési Egyetemét építjük, ám jelen van a múlt is, épül a sporttudomány könyvtára, ahol az egyetem és az Aranycsapat gondolatai, értékei ténylegesen is találkozhatnak. A világ legsikeresebb sporttudományi egyeteme vagyunk, közel száz olimpiai aranyat nyertek azok, akik itt végeztek, s az Aranycsapat játékosai közül négyen is itt szereztek diplomát, így Grosics, Buzánszky, Lantos és Tóth II is. Örömteli hát, hogy egy olyan világhírű csapatot jeleníthetünk meg intézményünkben, mint az Aranycsapat.”
„A kiállítás alkalmával felidézhetjük minden idők legsikeresebb futballválogatottjának eredményeit, a legnépszerűbb sportág legnagyszerűbb korszakát – mondta a megnyitón Tarlós István, Budapest főpolgármestere. – Mi volt az Aranycsapat titka? A legenda szerint az, hogy a játékosok soha nem egymásnak adták a labdát, hanem mindig az üres térbe, ám valaki mindig tudta, hogy oda kell mennie. Nekem azonban van egy egyszerűbb magyarázatom: ugyanabban az időben összejött tizenegy futballista, aki kegyetlenül jól futballozott. Öcsi, Cucu, a Fekete Párduc vagy épp a Rongylábú – nem egyszerűen sztárok ők, hanem örök példaképek, klasszisok. A mostani tárlat hiteles képet ad róluk, emlékeik lélekkel töltik meg a kiállítóteret, átélhetővé teszik a magyar futball legendás korszakát.”
„Néhány napja a Czibor-emlékév megnyitásakor Komáromban arról beszéltünk, hogy természetesnek tűnik az, hogy Czibort ünnepelhetjük, ám ami természetesnek látszik, nemritkán egyáltalán nem az – hangsúlyozta Szöllősi György, a magyar futballhagyományok nagykövete. – Ahogyan az sem az, hogy épp ezen a helyen állhatunk most, s hogy ezek a kincsek itt lehetnek. Igazi sikertörténet, hogy a két világháborút megélt országban életre kelt az Aranycsapat. Hisszük, hogy ha beletesszük a munkát, lehet még egy ilyen csapatunk. A múltból érdemes tanulni, s ez a tárlat alkalmat ad erre.”
„2011-ben jött létre a Puskás Intézet, hogy a legendás labdarúgók ereklyéit összegyűjtse, s minél több helyre elvigye – mondta Balogh Balázs, a Puskás Intézet igazgatója. – A játékosokat már nem tudjuk elhívni a megnyitóra, velünk vannak azonban a leszármazottjaik, s különös kiváltság, hogy a Puskás Intézetben a relikviák között lehetünk nap mint nap.”
Puskásék emlékei egészen szeptember 28-áig tekinthetők meg a Testnevelési Egyetem közösségi terében.
