1983. július 2-án halt meg Budai II László, becenevén „Púpos”.
Bednarik László 1928. július 19-én Budapesten látta meg a napvilágot. A pályafutását Rákospalotán kezdte, majd a Hutter Olaj SC-nél folytatta. 1948-ban került a Ferencvároshoz, a klubbal rögtön az első szezonjában bajnokságot nyert, az FTC-t 30 bajnokin 15 góllal segítette. 1950-ben jó barátjával, Kocsis Sándorral a kommunista sportpolitika nyomására a Budapesti Honvédhoz kellett igazolnia.
Budai II László 1948–1949-es bajnoki címért kapott emlékpajzsa a babérkoszorúval (fotók: Puskás Intézet/Budai II-hagyaték)
A nevében szereplő római II.-est Kispesten kapta, mert a csapatban 1946 óta futballozott már Budai László. Budai II 11 éven át játszott a Honvédnál, ez alatt négyszer volt magyar bajnok (1950 őszén 15 meccsen 8 gól, 1952-ben 26 bajnokin 8 gól, 1954-ben 20 NB I-es mérkőzésen 6 találat, míg 1955-ben 18 találkozón 2 gól a mérlege), háromszor lett bajnoki ezüstérmes és egyszer bajnoki bronzérmes, valamint játszott magyar kupa-döntőt (az 1955-ös fináléban, amelyen a Vasas 3–2-re győzött, Budai II szerezte a Bp. Honvéd második gólját) és egyszer megnyerte a Közép-európai Kupát.
Budai Ii (balra) a Bp. Honvéd mezében csatázik a labdáért (fotó Puskás Intézet/Budai II-hagyaték)
Budai II Lászlót (balra) probálják szerelni (fotó Puskás Intézet/Budai II-hagyaték)
A magyar labdarúgó-válogatottban 1949-től 1959-ig 39 meccsen 10 gólig jutott. A nemzeti csapat tagjaként 1952-ben olimpiát (egy meccsen játszott), egy évvel később Európa-kupát nyert, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes volt. A svájci tornán két meccsen lépett pályára, Dél-Korea ellen a csoportban és az Uruguay elleni elődöntőben, ahol hosszabbításban ő varázsolta Kocsis fejére a labdát a harmadik magyar találat előtt.
A magyar kezdőcsapata (balról jobbra): Börzsei János, Bozsik József, Kovács József, Kovács Imre, Babolcsay György, Palotás Péter, Tóth III István, Budai II László, Kocsis Sándor, Grosics Gyula, Puskás Ferenc az 1950. szeptember 24-i Magyarország–Albánia (12–0) barátságos mérkőzésen (fotó: Puskás Intézet)
A legjobb mérkőzése a válogatottban 1950. szeptember 24-én Albánia ellen volt, a 12–0-s magyar győzelemből Budai II négy gólt vállalt. Az Aranycsapat szétesése után az 1958-as világbajnokságon ő is szerepelt – Bozsik József, Grosics Gyula, Hidegkuti Nándor és Szojka Ferenc mellett – a vb-ezüstérmesek közül. A magyar csapat már a csoportkörből sem jutott tovább.
Budai II László (balra) teremfocizik (fotó: Puskás Intézet/Budai II-hagyaték)
1961-ben vonult vissza, mert közlekedési balesetben megsérült, a sérült lába miatt az orvosok nem tanácsolták a folytatást neki. Még aktív labdarúgó korában elvégzett egy edzőtanfolyamot, így a pályafutása lezárását követően az Egyesített Tiszti Iskola (ETI) csapatánál, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskola Sportegyesületénél (KKFSE), illetve Fóton dolgozott. Budai II László 54 évesen, 1983. július 2-án Budapesten hunyt el. Nyughelye a Rákospalotai köztemetőben van. Nevét a REAC stadionja őrzi. Budai II László hagyatékának egy részét a Puskás Intézet őrzi.
