Ma ünnepli a 95. születésnapját Puskás Ferenc csapattársa, José Santamaría.
A legendás hátvéd egy évvel az első labdarúgó-világbajnokság előtt, 1929. július 31-én született az uruguayi fővárosban, Montevideóban. Santamaría tehát majdnem egy éves volt, amikor 1930. július 30-án a házigazda Uruguay 4–2-re legyőzte Argentínát az első vb-döntőben. Santamaría később az ország egyik legnagyobb klubcsapatában, a Nacionalban kezdett futballozni. Az együttesben 1948-től 1957-ig játszott, ez alatt ötször nyerte meg az uruguayi bajnokságot. Santamaría hazája válogatottjában Uruguay második vb-győzelme után (1950), 1952-től 1957-ig húsz mérkőzésen szerepelt. Az „uruk” színeiben 1952-ben harmadik volt a Pánamerikai játékokon, két évvel később világbajnoki negyedik lett. A svájci vb-n minden találkozón kezdőként lépett pályára, így a magyarok ellen 4–2-re elveszített elődöntőben, valamint az osztrákok ellen 3–1-re elbukott bronzmeccsen. Santamaría az 1956-os Copa America-győzelemből kimaradt, viszont egy évvel később harmadik volt a tornán az uruguayi válogatottal.
José Santamaría az uruguayi válogatott kezdőcsapatában az 1954. június 30-i Magyarország–Uruguay vb-elődöntőben (fotó: Puskás Intézet)
A legendás játékos 1957-ben költözött Spanyolországba. A Real Madridot kilenc éven át erősítette. Az első idényében rögtön bajnokságot és Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) nyert a „királyi gárdával”. A BEK-ben a legjobb négy között a címvédő és későbbi győztes Real Madrid a magyar bajnokkal (1957 tavasz), a Vasassal találkozott. Így Santamaría a svájci vb után ismét összecsaphatott a magyarokkal. A madridi mérkőzésen a „királyiak” győztek 4–0-ra, majd a budapesti visszavágón első magyar csapatként a Vasas győzte le 2–0-ra a Real Madridot. Az uruguayi-spanyol védő mindkét meccset végigjátszotta, ahogyan 1961-ben. Ekkor a két csapat a BEK első fordulójában csapott össze, a Népstadionban 2–0-ra, a Santiago Bernabéu Stadionban 3–1-re verte a Real Madrid az angyalföldi együttest.
Szilágyi István és Santamaría várja a beadását, a jelenetet (balról jobbra) Lelenka Sándor, Marquitos, Miguel Muñoz és Bundzsák Dezső figyeli a Népstadionban az 1958. április 16-i Vasas SC–Real Madrid BEK-elődöntőben (fotó: Puskás Intézet)
Mathesz Imre és José Santamaría 1961. szeptember 6-án a Népstadionban a Vasas SC–Real Madrid BEK-mérkőzésen (fotó: Puskás Intézet)
Santamaría és Puskás Ferenc 1958-ban lettek csapattársak. Ketten együtt az 1966-os visszavonulásukig ötször nyertek spanyol bajnokságot, háromszor voltak BEK-győztesek, illetve 1-1 alkalommal ünnepelhettek Interkontinentális Kupa-győzelmet és spanyol kupa-diadalt. Santamaría 1958-ban mutatkozott be a spanyol válogatottban és összesen 16 mérkőzésen játszott. Utoljára, Puskás Ferenc csapattársaként az 1962-es chilei vb-n öltötte magára a spanyol csapat felszerelését, a tornán a védő kétszer lépett pályára.
Santamaría a Real Madrid kezdőcsapatában (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Puskás Ferenc és Santamaría (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Puskás Ferenc és Santamaría a Real Madrid öltözőjében (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Santamaría a Real Madrid csapatában az öt BEK-trófeával és az Interkontinentális Kupával (fotó: Puskás Intézet/Puskás-hagyaték)
Santamaría 337 mérkőzésen rúgta a bőrt a Real Madridban, az ő hívására érkezett a Real Madridhoz utánpótlásedzőnek Tóth-Zele József. Santamaría az 1966-os visszavonulását követően a Spanyol Labdarúgó-szövetségnél kapott munkát korosztályos edzőként és az olimpia válogatott szakvezetőjeként. Az 1968-as mexikói világbajnokságon ő dirigálta Spanyolországot. 1971-től 1977-ig a barcelonai Espanyol vezetőedzőjeként dolgozott. A klubot kétszer kivezette a nemzetközi kupaporondra, miután 1973-ban bronzérmes volt a spanyol élvonalban, 1976-ban pedig a negyedik helyen végzett a gárdával. 1980-ban Kubala László helyett őt nevezték ki a spanyol válogatott szövetségi kapitányának, ő irányította a nemzeti csapatot a hazai rendezésű 1982-es világbajnokságon. A tornán továbbment az első csoportkörből, viszont a második csoportkörből nem jutott tovább a legjobb négy közé. A világbajnokság után lemondott. Santamaría 2016-ban részt vett a Puskás Ferenc-emlékesten a Santiago Bernabéu Stadionban, ahol a Puskás Intézet minikiállítást rendezett. Néhány hete pedig az első sorban ült a legendás komplexumban a Real Madrid új világsztárjának, Kylian Mbappénak a bemutatásakor.
Santamaría és Francisco Gento (fotó: Puskás Intézet)
Amancio Amaro, Pachín, Gento és Santamaría Puskás Ferenc szobránál a Real Madrid edzőközpontjának, a Valdebebas bejáratánál a 2016-os Puskás-emlékesten. (Fotó: Puskás Intézet)
NÉVJEGY: JOSÉ EMILIO SANTAMARÍA
Született: 1929. július 31, Montevideo (uruguayi)
Posztja: védő
Válogatottság/gól: 20/– (Uruguay, 1952–1957); 16/– (Spanyolország, 1958–1962)
Csapatai játékosként: Nacional (uruguayi, 1948–1957), Real Madrid (spanyol, 1957–1966)
Sikerei játékosként: 4-szeres BEK-győztes (1957–1958, 1958–1959, 1959–1960, 1965–1966), 2-szeres BEK-döntős (1961–1962, 1963–1964), Interkontinentális Kupa-győztes (1960), vb 4. (1954), Copa America bronzérmes (1957), Pánamerikai játékok bronzérmes (1952), 6-szoros spanyol bajnok (1957–1958, 1960–1961, 1961–1962, 1962–1963, 1963–1964, 1964–1965), 5-szörös uruguayi bajnok (1950, 1952, 1955, 1956, 1957), spanyol kupa-győztes (1960–1961)
Csapatai edzőként: a spanyol olimpia válogatott edzője, spanyol szövetségi edző (1968–1971), RCD Espanyol (spanyol, 1971–1977), a spanyol válogatott szövetségi kapitánya (1980–1982)
Kiemelkedő eredményei edzőként: világbajnoki résztvevő (1982), olimpiai résztvevő (1968), spanyol bajnoki bronzérmes (1972–1973), spanyol bajnoki 4. (1975–1976)
Isten éltesse, José Santamaríát!
(Borítókép: Santamaría a 2016-os Puskás Ferenc-emlékesten a Santiago Bernabéu Stadionban.)
