Nyolc évvel a forradalom és szabadságharc kitörése után, 1964. október 23-án nyerte meg Magyarország futballcsapata a tokiói olimpiát.
Az 1956-os melbourne-i olimpián a címvédő a magyar labdarúgó-válogatott nem vehetett részt a forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követően. Az 1956-os események után az Aranycsapat gyakorlatilag szétesett, s hazánk az 1958-as világbajnokságon már a csoportból sem jutott tovább. Két év múlva az olimpiai válogatott bronzérmes lett Rómában, majd az 1962-es chilei vb-n ötödikként zárt Magyarország, az 1964-es Európa-bajnokságon pedig harmadik volt. Így tehát futballcsapatunk 1953 óta nem nyert tornán aranyérmet. Néhány hónap múlva a spanyolországi kontinenstornán Tokióban rendezték meg az ötkarikás játékokat, amely október 10-től október 24-ig tartott. A futballtornára a magyar együttes kijutott és a B-csoportba került Észak-Korea, Jugoszlávia és Marokkó mellé.
Részvevői emlékérem eredeti dobozában (fotók: Puskás Intézet)
Csoportmérkőzések:
1964. október 11., olimpiai csoportmérkőzés: MAGYARORSZÁG – MAROKKÓ 6–0 (2–0) G.: Bene (13., 38., 70., 74., 78., 87. – a másodikat tizengyesből)
1964. október 15., olimpiai csoportmérkőzés: JUGOSZLÁVIA – MAGYARORSZÁG 5–6 (4–5) G.: Osim (1., 82.), Belin (12., 35.), Zambata (31.), ill. Csernai (5., 11., 44., 63. – a negyediket tizenegyesből), Bene (25. – tizenegyesből)
A B-CSOPORT VÉGEREDMÉNYE: 1. Magyarország 4 pont 2. Jugoszlávia 2 pont 3. Marokkó 0 pont 4. Észak-Korea, visszalépett
Magyarország Bene Ferenc mesterhatosával verte 6–0-ra Marokkót és Jugoszláviának is hatot gurított. A csoportelsőségről döntő mérkőzésen Csernai Tibor volt a főszereplő a négy találatával. A Jugoszlávia–Magyarország találkozót a torna egyik legjobb meccsének tartották. Mivel Észak-Korea visszalépett az olimpiától, ezért a magyar csapat csak két meccset, játszott és veretlenül, csoportgyőztesként jutott az egyenes kiesés szakaszba, ahol az A-csoport második helyzettjével Romániával találkozott.
Egyenes kiesés szakasz:
1964. október 18., olimpiai negyeddöntő: ROMÁNIA – MAGYARORSZÁG 0–2 (0–1) G.: Csernai (2., 84. – a másodikat tizenegyesből)
1964. október 20. olimpiai elődöntő: MAGYARORSZÁG – EGYESÜLT ARAB KÖZTÁRSASÁG 6–0 (3–0) G.: Bene (7., 20., 66., 77.), Komora (29., 58.)
A magyar olimpiai válogatott kapott gól nélkül teljesítette a döntőig vezető utat. A legjobb négy között nem az Egyesült Német Csapattal (az NDK és az NSZK közösen indult az olimpián), hanem Egyiptommal csapott össze Magyarország. Ellenfelünk ekkoriban az Egyesült Arab Köztársaság néven szerepelt. Az elődöntőben Bene Ferenc négy góljának is köszönhetően 6–0-ra diadalmaskodott a magyar együttes. Benééknek a fináléban Csehszlovákiával kellett megmérkőznie az aranyéremért. (A döntőt megelőzően az Egyesült Német Csapat 3–1-re győzött a az Egyesült Arab Köztársaság, így a közös német csapat lett a bronzérmes.)
Novák Dezső az olimpiai dobogó tetején (fotó: Puskás Intézet)
1964. október 23., OLIMPIAI DÖNTŐ
Tokió, Olimpiai Stadion, 80 ezer néző, v.: Askenází (izraeli)
MAGYARORSZÁG – CSEHSZLOVÁKIA 2–1 (1–0)
Magyarország: Szentmihályi – Novák D., Orbán Á., Ihász, Nógrádi, Szepesi G., Farkas J., Csernai, Bene, Komora, Katona S. Edző: Lakat Károly
Csehszlovákia: Schmucker – Urban, Weiss, Pičman, Vojta, Geleta, Brumovský, Mráz, Lichtnégl, Masný, Valošek. Edző: Rudolf Vytlačil
G.: Weiss (47. – öngól), Bene (59.), ill. Brumovský (80.)
Magyarország futballcsapata az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése után nyolc évvel nyerte meg története második olimpiai aranyérmét, miután egy öngóllal és Bene Ferenc találatával 2–1-re legyőzte Csehszlovákiát a tokiói Olimpiai Stadionban.
Bene Ferenc a Labdarúgás c. újság olimpiai különszámának a borítóján (fotó: Puskás Intézet)
A torna gólkirálya 12 góllal Bene Ferenc volt, ez máig olimpiai rekordnak számít. A legendás újpesti támadó a románok elleni negyeddöntőt leszámítva minden mérkőzésen betalált. A második az Moustafa Reyadh lett 8 találattal, míg a harmadik helyen 6–6 góllal Csernai Tibor és a román Cornel Pavlovici végzett.
Bene Ferenc olimpiai gólkirályi címért kapott trófeája, amelyet az Esti Hírlap szerkesztőségétől kapott (fotó: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
Magyarország olimpiai bajnok válogatottjának a kerete (feketével szedve, akik pályára léptek és olimpiai bajnokok):
Kapusok: Gelei József (Tatabányai Bányász SC), Szentmihályi Antal (Vasas SC). Mezőnyjátékosok: Bene Ferenc (Újpesti Dózsa), Csernai Tibor (Tatabányai Bányász SC), Dunai Antal (Pécsi Dózsa), Farkas János (Vasas SC), Ihász Kálmán (Vasas SC), Katona Sándor (Bp. Honvéd), Káposzta Benő (Újpesti Dózsa), Komora Imre (Bp. Honvéd), Nagy György (Bp. Honvéd), Nagy István (MTK), Nógrádi Ferenc (Bp. Honvéd), Novák Dezső (Ferencvárosi TC), Orbán Árpád (Győri Vasas ETO), Orosz Pál (Ferencvárosi TC), Palotai Károly (Győri Vasas ETO), Szepesi Gusztáv (Tatabányai Bányász SC), Varga Zoltán (Ferencvárosi TC). Edző: Lakat Károly.
Bene Ferenc olimpiai aranyéreme eredeti dobozában, 1964. (Fotók: Puskás Intézet/Bene-hagyaték)
Érdekesség, hogy az olimpiai bajnokok közül Csernai Tibor (a Bayern München sikeredzőjének, Csernai Pálnak az öccse), Katona Sándor, Orbán Árpád és a későbbi kiváló játékvezető Palotai Károly nem lett A-válogatott játékos.
(Borítókép: a magyar futballválogatott olimpiai keretének tablója.)
